Szerző: twickkk
Dátum: 2010. március 2.
Illusztrációk: twickkk

Idén először sárvári zenekar is továbbjutott a PEN 2010-es tehetségkutatójának előzsűri-rostáján. A közel 70 jelentkező együttes közül 24-et válogatott ki a négytagú előzsűri, így ők mutatkozhatnak be élőben is a pécsi Szenes Klubban.

A bejutó A Gátnál zenekar néhány hónapja kezdett ébredezni évekig tartó téli álmából, a reuniójuk annyira friss, hogy a Szenes Klubban való fellépés egyben első kocertjüket is jelenti majd. Gitárosukat, twickkket el is kaptam egy interjú erejéig, és a történtekről jól kikérdeztem.

Üdvözöllek, rég beszéltünk már A Gátnálról, többektől egyenesen azt hallottam, hogy feloszlott. Hogy volt pontosan ez a történet?

Tényleg régen beszéltünk erről. Az, hogy feloszlottunk, nem egészen fedi a valóságot. Valójában az volt, hogy 2003–2004 környékén az akkori Gátnál kifáradt. Én akkor voltam végzős Győrben, mellette dolgoztam is, mint ahogy a zenekar többi tagja is dolgozott. Egyre nehezebb volt próbákat egyeztetni, sok volt a feszültség, kevés az új ötlet. Valószínű, ezek vezettek oda, hogy a 2004-es szigetes koncert után nem sokkal kiszállt a bandából a Dalos, a basszusgitáros. Mivel A Gátnál nagy részben a barátságra is épült, nagy elhatározás kellett ahhoz, hogy megpróbáljuk helyettesíteni őt valakivel. Végül ezt is megpróbáltuk Jandóval, az akkori dobossal egyetértésben. Így került a képbe Kesuki (Kucsera Krisztián) és a Mórocz Zoli, de ez a formáció is csak egy koncertet élt meg.

Miért csak egyet?

Nem nagyon tudtunk előrelépni, a régi nótákat játszottuk folyton és ez egy idő után lelombozó. Akkor tényleg elhittem, hogy nincs is már bennünk több dal. Nem sokkal ezután a Jandó elkezdett próbálni az ős Atakámmal, ami igazából teljesen az ő műfaja volt a Black Sabbath feldolgozásokkal. Egy darabig úgy volt, csináljuk párhuzamosan, de végül a Gátnál akkor merült téli álmába.

(Balról jobbra: twickkk, Dalos, Pepe, Viki)

Mi ébresztette fel aztán?

Egyrészt kicsit rendeződtek a sorok, az iskola már nem játszott, valamivel több időnk lett, másrészt a Dalos megmondta, hogy neki hiányzik a zenélés, újra vett hangszert, cuccot, aztán összejárogattunk. De az ébredés első fázisa akkor volt, amikor az Ablak-Zsiráf feloszlott és közelebbről is megismertük a Pepét (exAblak-Zsiráf dobos), meg ő is minket és úgy döntött, hogy beszáll a buliba. Ő fiatal, tehetséges dobos és tele van energiával. Amikor ránézünk, akkor hirtelen mi is feltöltődünk. A Soltis Lajos Színházban játszik, az ELTÉ-n tanul, de mellette nagy odaadással próbál velünk és tényleg Gátnál taggá vált.

Ilyen hamar megtaláltuk a közös hangot?

Hát, ilyen hamar azért nem. Az is nehezen indult. Először más úton akartunk elindulni, mint ami a miénk. Nagyon szeretjük az instrumentális, utaztatós, monoton gitár/kütyüzenéket és kipróbáltuk, tudunk-e ilyet. A kedvünkért még a konkolyos, atakámos Molnár Saci is hegedűt ragadott és próbált velünk. De az lett a vége, hogy az az út nem a miénk. Az megint csalódás volt és utána sokáig nem is jöttünk össze. De meghánytuk-vetettük és új munkamódszerrel nekiálltunk visszatalálni a gyökereinkhez és sikerült.

De hogyan sikerült hirtelen, ha addig nem?

Nem tudom. Egyszercsak jött. A Dalossal ketten kezdtük el újraépíteni az egészet az alfától. És rájöttünk, hogy mégis vannak még bennünk dalok. Felvettünk egy számot, de közben már jött a másik, meg rengeteg ötlet.

Kinek az ötlete volt jelentkezni a tehetségkutatóra?

Az a Pepéé. Nyilván. Hát ő az energikus fiatal. Egy AZK bulin mondta, hogy ő jó ötletnek tartaná megpróbálni. Én a Dalostól tettem függővé, és miután ő is benne volt, már nekem is tetszett az ötlet.

De a Vikiről még mindig nem tudunk semmit. Hogy került a képbe?

Hát a Viki is soltisos. Miután én módfelett szimpatizálok a Soltis Színházzal, előadásokon, azok utáni bulikon megismertük egymást. A Lüszisztráté című darab temetésén pedig eljátszottuk élőben a betétdalokat, Pepe dobolt, Viki énekelt, én meg bőgőztem. Tök jól sikerült, jó volt együtt zenélni. Aztán mikor már célzottan a tehetségkutatóra próbáltunk, előjött, hogy több olyan témánk van, amit ének mellett nem túl ritmusbiztosan tudok csak elgitározni, meghát amúgyis mindig gondot okozott pontosan énekelni. Egyből a Vikire gondoltunk, a Pepe próba szünetében fel is hívta, a Viki pedig örült! Meg mi is!

Hogy pattintottunk le hirtelen kétszámos felvételt a jelentkezéshez? Merthogy ugye az volt a feltétel…

Készítettünk. Már a Tilos… albumot is házi körülmények közt vettük fel, csak azt még gépdobbal. Azóta bővültek annyival a technikai lehetőségeink, hogy már a dobot is fel tudjuk venni egész szépen. A számok adottak voltak, feljátszottuk őket, Viki meg ráénekelte. Ez volt a második alkalom, hogy vele zenekaros ügyben találkoztunk. Bár nem lett tökéletes az ének, simán elnézhető, hiszen – mondom – második alkalommal énekelt Gátnált akkor. Lesz ez még sokkal jobb is, még nem tette teljesen magáévá ezeket a dalokat.

Akkor nem korai kiállnunk színpad elé így?

Nem. Hagyni kell, hogy a dolgok megtörténjenek a zenekarral. Nincsenek ábrándjaink, az is nagyon nagy öröm, hogy majdnem 70 zenekarból bejutottunk a zsűri által legfigyelemreméltóbbnak tartott 24-be. Valószínűleg a következő fordulóban kiesünk, de jó lesz Pécsen játszani, jó lesz együtt játszani és azt is meg kell becsülnünk, hogy ezt a lehetőséget elértük magunknak.

A vége felé szoktak kérdezni a tervekről. Mik a terveink?

Most az hogy jól sikerüljön a pécsi szereplés. Legalább mi elégedettek legyünk majd! Amit csinálni fogunk, az tükrözze a felkészültségünket is, meg a lelket is, amivel csináljuk. Aztán meg a lemez. Készül. A tehikutira küldött két szám is rajta lesz, csak kicsit még szépítjük, mert a pályázatra nagyon gyorsan össze kellett csapni őket. Szeretnénk klipet is, mert olyan még sosem volt nekünk és az jó dolog. Meg nyáron aktívabban koncertezni. Ilyenkor lehet érezni, mennyire hiányzott a zenélés a kihagyott 6 évben…

Akkor a beküldött két számot nem is tudják meghallgatni az olvasók?

Most még nem szeretnénk. Ha nagyon akarják, meg tudják, mert fenn van egy zenemegosztón a két új friss, de nem mondom meg, hol. Egyrészt tényleg van még vele utómunka bőven, másrészt meg jobb lesz szerintem egyben hallgatni majd az albumot. Szeretném, ha az lenne a címe, hogy Őzek, de ezt a többieknek még be kell adagolnom…

Hát, köszönöm az interjút, sok sikert magunknak Pécsen!

Én köszönöm, megtiszteltetés a Láthatatlan oldalain szerepelni! Komolyan! :)